Szakemberként, sok gyerekkel foglalkozva nagyjából van egy elképzelésünk a nevelésről. A különböző nevelési irányzatokat ismerjük, elfogadjuk. Személy szerint én a szkeptikusabb fajta vagyok az új irányzatokkal kapcsolatban, de természetesen a döntés a szülőé, hogy neveli gyermekét.

Ez a módszer a kommunikációra épül. Sokszor próbálunk elérni valamit a gyerekeinknél, mégsem sikerül úgy, ahogy terveztük. Én is tapasztalom a saját három gyerekemnél, hogy ami az egyiknél beválik, az a másiknál biztosan nem. Tanácsokat mindig kapunk, mégsem használnak.

A „Beszélj úgy…” módszert már tréning formájában is lehet tanulni. Pár hete volt alkalmam egy ilyen tréningen részt venni. Nagyon praktikus, hiszen helyzetgyakorlatokon keresztül konkrét ötleteket, praktikákat sajátíthat el a szülő, átélheti gyermeke helyzetét. Az elején fenntartásokkal vártam a találkozásokat, de gondoltam kipróbálom, hogy ezt is megismerjem. A tréning során a módszert 6 témakörre osztva sajátítottuk el.

1. Az érzelmek elfogadása
2. Együttműködésre bíztatás
3. Büntetés helyett
4. Problémamegoldás
5. Az önállóság támogatása
6. Dicséret és önértékelés
7. Skatulyázás
8. „Ismétlés, összegzés”

Az alapelvek egy része ismerős volt a tanulmányaimból, de messze nem ennyire tudatosan és egészként kezeltük a dolgot. Amit a gyerekeimnél problémaként kezeltem (hiszti, bepisilések, stb.) a tréningen tanultakat alkalmazva eltűnni látszanak. Nyilván nem a gyerek változik, „csak” szülőként alkalmazok más módszereket, mint eddig.

Amit én előnyként látok:

1. nagyobbaknál (2-3 év felett) kitűnően működik (kisebbekkel még nem nagyon van tapasztalatom),
2. a gyerek megfogalmazta, hogy jobban tetszik neki, az „új” anya és ap
3. a testvérek (nálunk) egymás között használják (4. hete használjuk szülőként)
4. előre gondolkozva a kamasz gyerekünkhöz is kapunk egy „kulcsot”, biztos vagyok benne, hogy ezek az ötletek beválnak
5. az én – saját bevallásom és mások által jóváhagyott – szigorú anyuka lelkemnek is tökéletesen elfogadható, mert következetes és a határok megmaradnak a gyereknek
6. a liberális nevelési elveket valló szülők számára is elfogadhatónak gondolom, mert ugyanezeket nem erővel, hanem érvekkel, kommunikációval teszi

Ami „hátrány” lehet:

1. Hatalmas munka mindig tudatosan nevelni.
2. Akkor sem szabad engedni, ha mi fáradtak vagyunk, tudatosnak „kell” maradnunk.

A két „hátrányra” praktikus tanács, ha mindkét szülő elvégzi a tréninget (mi is így tettünk), mert egymást támogatva, segítve könnyebb. Egyrészt egyezik az elv, tehát a gyermek számára hitelesebbek vagyunk. Másrészt, ha az egyik szülő elfárad, és feladná, a másik kisegítheti a helyes módszerrel.

Az Ayres terápia kifejlesztője Anna Jean Ayres (1920-1988) amerikai ergoterapeuta, aki a gyermeki fejlődést figyelembe véve fejlesztette ki metódusát.

Az Ayres terápia (továbbiakban szenzoros integrációs terápia) két dologra hivatkozik. Az egyik egy neurológiai folyamat, amely az emberi test és a környezet érzeteit rendezi, és lehetővé teszi számunkra, hogy a testünket megfelelően tudjuk használni. A másik egy elmélet, mely szerint a viselkedés és a neuropszichológiai folyamatok között összefüggés van.

Ayres azt mondja, hogy a szenzoros integráció „a szenzoros információk szükség szerinti rendezése”, vagyis az érzékelt információk felhasználása a mindennapokban. Ahol ez az érzékelés sérül, ott van szükség a szenzoros integrációs terápiára.

Az Ayres terápia szerint az érzékelés a következő területeken sérülhet:

• Regisztráció vagyis az inger észrevétele. Ez egyrészt függ az inger intenzitásától, másrészt az ember ingerküszöbétől.
• Moduláció „a hangerőszabályzás”, a finomhangolás. Csak egy bizonyos intervallumban optimális az inger feldolgozása. Ezek viselkedési, emocionális és szociális zavarokhoz vezet. (A hiperaktív gyerekek jó részének ezen a területen van problémája.)
• Diszkrimináció differenciálni, megkülönböztetni. Az érzőközpontok ingerületeinek az összehasonlítása, analizálása, tárolása és koordinálása történik az eddigi tapasztalatokkal. A mozgástervezés zavarához vezethetnek.
• Praxis a cselekvés tervezése. Ez lehet apraxia, és diszpraxia. Az előbbi a tanult mozgásokban jelentkezik, az utóbbi esetében a mozgásokat nem tanulta meg.

A szenzoros integrációs zavarok diagnosztizálására a Dél-Kalifornia Szenzoros Integrációs Teszteket, a SIPT-et (Csak képzett szakember végezheti.) és különböző klinikai megfigyeléseket használnak. A tesztek alapján megállapított diagnózist figyelembe véve alakítják ki a terápiát.

A terápia legfontosabb ismertetőjegyei:

• nem kényszer a gyereknek,
• a termet a terapeuta úgy rendezi be, hogy a gyermek bármelyik feladatot választja ki, az számára hasznos és fejlesztő legyen,
• a terapeuta partner a gyereknek az interakciók során, és segítséget ad, ha szükséges,
• a terápia nem összefüggéstelen gyakorlatok sora, hanem jelentéssel bíró, a terapeuta által pontosan megtervezett cselekvés,
• a gyermek és a terapeuta bízik egymásban,
• gyerekközpontú és a gyermek által irányított (A gyermek belső motivációját használja ki.),
• aktivitás keretén belül játékos és vidám cselekvés,
• felébreszti a belső késztetést a kompetenciaérzés iránt (Kompetensnek, megfelelőnek érzi a reakcióját, mozgását az adott szituációban.)
• olyan aktivitást kínál, ami a teljes testet igénybe veszi és erősíti a taktilis, proprioceptív, és vesztibuláris tapasztalatokat,
• a terapeuta egy olyan szituációt teremt, ahol a gyerek lehetőség szerint a „megfelelő reakciót” alkalmazza.

A terápia elvei:

• A terápia nem egyes képességek fejlődésorientáltan felépített fejlesztésére irányul, hanem az agy rendező funkcióinak javítására.
• Kontrollált szenzoros ingereket használnak a „megfelelő reakció” kiváltására.
• Minél több az önindította aktivitás, annál inkább javul az agy organizációja.
• Öröm és vidámság.

A terápia hatására a gyermek nyitottabb lesz, boldogabb, magabiztosabb. Rendezett viselkedést mutat, örömmel tölti el a mozgás. Önként választ nehezebb feladatokat, jobban tud az adott célra koncentrálni. Elfogadja a kihívásokat, ezzel javul az önbizalma. A kezelések során önmaga kezdeményezi a cselekvéseket, a tervezést, és a variációkat. A többi gyermekkel is javul a kapcsolata.

Milyen esetben javaslom?

• hiperaktivitás, viselkedészavar,
• tanulási problémák,
• autisztikus megnyilvánulások,
• cerebrális parézis esetén

illetve, ha a következő kérdésekre igennel válaszol:

• Ha a következő kérdésekre igennel válaszol:
• Gyermeke gyakran elesik, ügyetlen, tönkre teszi a játékait?
• Egyáltalán nem játszik egyedül?
• Hangos, vad, nehéz kordában tartani?
• Vagy éppen extrémen visszahúzódó, nem játszik senkivel?
• Nem hagyja magát simogatni, irtózik a homoktól, a finom érintésektől?
• Az iskolában nehézségei vannak az írásban, olvasásban, számolásban?

Szómagyarázat:

CP (cerebrális paresis) – központi idegrendszeri sérülés

Ergoterápia – a görög ergein, csinálni, dolgozni, cselekedni igéből származik. A terápia abból indul ki, hogy a cselekvés az ember alapvető igénye, és önmagában gyógyító hatása is van.

Szőke Melinda