Szakemberként, sok gyerekkel foglalkozva nagyjából van egy elképzelésünk a nevelésről. A különböző nevelési irányzatokat ismerjük, elfogadjuk. Személy szerint én a szkeptikusabb fajta vagyok az új irányzatokkal kapcsolatban, de természetesen a döntés a szülőé, hogy neveli gyermekét.
Ez a módszer a kommunikációra épül. Sokszor próbálunk elérni valamit a gyerekeinknél, mégsem sikerül úgy, ahogy terveztük. Én is tapasztalom a saját három gyerekemnél, hogy ami az egyiknél beválik, az a másiknál biztosan nem. Tanácsokat mindig kapunk, mégsem használnak.
A „Beszélj úgy…” módszert már tréning formájában is lehet tanulni. Pár hete volt alkalmam egy ilyen tréningen részt venni. Nagyon praktikus, hiszen helyzetgyakorlatokon keresztül konkrét ötleteket, praktikákat sajátíthat el a szülő, átélheti gyermeke helyzetét. Az elején fenntartásokkal vártam a találkozásokat, de gondoltam kipróbálom, hogy ezt is megismerjem. A tréning során a módszert 6 témakörre osztva sajátítottuk el.
- Az érzelmek elfogadása
- Együttműködésre bíztatás
- Büntetés helyett
- Problémamegoldás
- Az önállóság támogatása
- Dicséret és önértékelés
- Skatulyázás
- „Ismétlés, összegzés”
Az alapelvek egy része ismerős volt a tanulmányaimból, de messze nem ennyire tudatosan és egészként kezeltük a dolgot. Amit a gyerekeimnél problémaként kezeltem (hiszti, bepisilések, stb.) a tréningen tanultakat alkalmazva eltűnni látszanak. Nyilván nem a gyerek változik, „csak” szülőként alkalmazok más módszereket, mint eddig.
Amit én előnyként látok:
- nagyobbaknál (2-3 év felett) kitűnően működik (kisebbekkel még nem nagyon van tapasztalatom),
- a gyerek megfogalmazta, hogy jobban tetszik neki, az „új” anya és ap
- a testvérek (nálunk) egymás között használják (4. hete használjuk szülőként)
- előre gondolkozva a kamasz gyerekünkhöz is kapunk egy „kulcsot”, biztos vagyok benne, hogy ezek az ötletek beválnak
- az én – saját bevallásom és mások által jóváhagyott – szigorú anyuka lelkemnek is tökéletesen elfogadható, mert következetes és a határok megmaradnak a gyereknek
- a liberális nevelési elveket valló szülők számára is elfogadhatónak gondolom, mert ugyanezeket nem erővel, hanem érvekkel, kommunikációval teszi
Ami „hátrány” lehet:
- Hatalmas munka mindig tudatosan nevelni.
- Akkor sem szabad engedni, ha mi fáradtak vagyunk, tudatosnak „kell” maradnunk.
A két „hátrányra” praktikus tanács, ha mindkét szülő elvégzi a tréninget (mi is így tettünk), mert egymást támogatva, segítve könnyebb. Egyrészt egyezik az elv, tehát a gyermek számára hitelesebbek vagyunk. Másrészt, ha az egyik szülő elfárad, és feladná, a másik kisegítheti a helyes módszerrel.
