A konduktív nevelés olyan – az életkori sajátosságokat mindig figyelembe vevő – komplex fejlesztési módszer, amely elsősorban a központi idegrendszer sérüléséből adódó mozgássérüléssel (cerebral paresissel) élőket segíti.

A konduktív nevelési program igen nagy részét a mozgásfejlesztés adja (passzív, illetve aktív torna), ahol elsődleges cél:

• koordináció fejlesztés/ akaratlan mozgások bizonyos mértékű kontrollálásának tanulása,
• ízületi beszűkülések kialakulásának megelőzése,
• kóros reflexek leépítése,
• tartásjavítás,
• alapvető hely-és helyzetváltoztatás kivitelezésének tanulása.

A konduktív nevelés egyik alapgondolata a csoportos foglalkozás, így építve a közösség érzelmi, motiváló hatására is, de a fejlesztés egyéni formában is megvalósulhat. A módszer ezen felül kiemelt hangsúlyt fektet a lehető legönállóbb életvitelre való nevelésre, az egyén környezetéhez való adaptációjának segítésére, így többek között a program részét képezi:

• az önellátás tanulása (étkezés, mosdó használat, öltözés stb.),
• a kommunikáció fejlesztése (beleértve az alternatív és augmentatív kommunikáció használatát kommunikációban akadályozottak számára)
• szociális képességek fejlesztése.

Javasolt elsősorban a spasticus cerebralis paresis, a dystoniás vagy dyskinetikus cerebralis paresis bármely formája és spina bifida esetén. A fejlesztés megkezdhető csecsemőkorban korai fejlesztés formájában, óvodás, iskolás korú gyermekeknél, illetve felnőtt korban (javasolt Parkinson-kór, Sclerosis Multiplex, stroke, agyvérzés vagy egyéb traumák utáni rehabilitációban). A folyamatos fejlesztés kiemelten fontos, jól kiegészíthető más terápiákkal pl.: gyógytorna, Pfaffenrot-féle szinergetikus reflexterápia, logopédia.

Fonyódi Enikő
konduktor